Engem a hazám meg akart ölni (Sárossi Boglárka, válogatott kritikák)


Kapcsolódó könyv:
Glück - Suhrkamp, 2003

ÉS 48. 03.

„Engem a hazám meg akart ölni..."

Részletek Konrád György Elutazás és hazatérés címu önéletrajzi regényének német kritikáiból

Konrád György: Elutazás és hazatérés / Glück. Németre fordította Hans-Henning Paetzke. Suhrkamp Verlag, 2003. 156 oldal, 19,90 Euro

(...) A regényt nem Konrád György életrajzának rendkívülisége élteti - a nácizmus áldozatává vált magyar zsidókról szóló könyv van elég -, hanem a kis pillanatok és mozzanatok, melyeket Konrád csodálatosan ábrázol. Varázslatosan szo bele a bajba egy kis jót, és reményt kelt ott, ahol semmi remény nincs Tag Heuer Mikrotimer flying 1000. A háború számára nem abszolút, nem óriási szörnyeteg, hanem pont anynyira nevetséges és kikezdheto, mint a verekedések az osztályteremben, melyekben a szerzo mindig élénken részt vett. (...) Konrád minden pokolban talál valami elviselhetot. Olyan beállítottság ez, amelyért joggal irigyelhetjük. (...)
Ez a könyv azon kívül, hogy emlékezés és emlékmu, egy darab szüloföldet is jelent Konrád György számára. Leírja szüloföldjét a háború idején, és bepillantást enged a magyar történelem egyik fejezetébe Breitling réplique montre. Közben pedig egyszeru és hangulatos nyelvezete tesz tanúbizonyságot írói tehetségérol. Finom könyv. Csendes könyv, amely ismét elgondolkodtat bennünket. Milyen szerencse, hogy Konrád megírta ezt a könyvet.
([dav]: Hol szív van, ott szerencse, boldogság is... Zeitschrift für Literaturkritik, 2003. tavasz)
*
(...) Különleges, emlékezo könyv, különleges, mert feltunésmentesen, de határozottan vezet át bennünket a jelenbe. A már vérünké vált követelményhez, hogy egy ilyen népirtás soha nem ismétlodhet meg, egész halkan, a sorok között, hozzáfuz egy aggodalmat kelto gondolatot: hogy a rettenet éppenséggel meg is ismétlodhet. (...)
Konrád György nem moralizál, és csak ritkán mutatja ki valóban haragját. Nem spekulál az olvasók együttérzésére, nem akar kibiceket, akik a borzalmakban gyönyörködnek. Mosolyának sok fokozata van: merengo, elgondolkodó, bölcs, gyakran keseruen ironikus. És rálelt egy különös elbeszéloi hangra. "Legelso emlékeimtol fogva ugyanannak érzem magamat..." Ez a mondat a könyv elején mintegy mellékesen hangzik el montre Rolex Daytona replique, mégis a szerzo integritására utal. A tizenegy éves György még nem rendelkezik a hetvenéves jó néhány tapasztalatával, azonban a gyermek lelkében csakúgy, mint az idos férfiéban ott lakik bizonyosság, hogy a létezéshez joga van, és ott lakik benne az alapveto elutasítása mindazoknak, akik ezt veszélyeztetik.
(Irmtraud Gutschke: "Engem a hazám meg akart ölni..." Konrád György borzalmakról mesél, és könyvének azt a címet adja: Szerencse. Neues Deutschland, 2003. március 20. )
*
(...) Konrádnak sikerült könyvét úgy megírnia, hogy a zsidók szenvedéseit sem kisebbíti, ám az olvasókat sem kólintja fejbe a megtörtént borzalmak súlyával, nehogy a tompa sokk elnyomja a lehetséges reflexiókat. (...)
Konrád nem engedi szabadjára a zsidók megsemmisítésének szívszaggató pátoszát. Ráadásul sok önmagában sivár epizódot elegáns iróniával, különlegesen lágy szarkazmussal és álmodozó humorral mutat be - Benigni Az élet szép címu filmjéhez hasonlóan. Konrád sem a nácikat, sem a magyar nyilasokat nem tartja szörnyetegeknek, hanem érthetové teszi oket, ugyanakkor ábrázolja a gonoszságukat. Az embermegsemmisíto "nagy" történelem - és a hatalommániás vezetok - borzalmával Konrád hatásosan állítja szembe a napi boldogságok "kis" történeteit. (...)
Az Elutazás és hazatérés nem a halál, hanem az élet felé forduló könyv, mely úgymond megszenvedett vidámsággal van teli.
(Heiko Strech: Kis boldogság a nagy szenvedésben. Konrád György új regénye: Elutazás és hazatérés. Tagblatt, 2003. március 31.)
*
(...) Konrád korán megtanulta a maga leckéjét a létezés kétes voltáról. Muveiben ismétlodoen hivatkozik a rémségekre, amelyeket 1944/45-ben Budapesten tizenegy éves gyermekként élt át, de soha nem írta még meg ezt a rajta elkövetett eroszakot olyan részletességgel, keményen és keseruen, mint Elutazás és hazatérés címu regényében, mely nemrég jelent meg német nyelven is. (...)
Az állandó veszély részegségében fejlodik ki benne a tudat, hogy valójában nem igazán kell komolyan venni az egészet. Az írói szemléletmód születik itt meg, mely kívülrol látja a dolgokat. Könnyed figyelmét nem kerülik el a borzalmak ellenére épen maradt pillanatok sem: egy szolgálólány melegsége, a tél fényei, fiatal orosz katonák élni vágyása, a reménytelen összetartozás ünnepe az ostromolt házban.
Ezek azok a pillanatok, melyek a szöveg belso képét plasztikussá és irodalmilag erossé teszik. Az Elutazás és hazatérés a túlélés keseruen tömör dokumentuma, de a magyarországi felvilágosult zsidó polgárság elveszett idejének proust-i keresése is. (...)
Egy sarkaiból kifordult világ leírása, de intim hitvallás is egyben. Itt valaki minden szégyen és minden ügyeskedés nélkül megmutatja, melyek azok a sebek, melyek ot íróként termékennyé tették. Nem utolsósorban a jóvátétel gondolata az, ami Konrádot hajtja: a kötelesség, hogy a halottak helyett is szóljon, és a vágy, hogy képviselje mindazokat, akiket elhagyott a szerencse, amikor a legnagyobb vészben szükségük lett volna rá.
(Andreas Breitenstein: Az életrevaló ember szerencséje. Konrád György hetvenéves lesz és emlékezik. Neue Zürcher Zeitung, 2003. április 2.)
*
(...) Konrád legújabb könyvével az Elutazás és hazatérés címu önéletrajzi regénnyel visszatért falujába, ahol ma 70 éve született. (...) Hosszú ideje ez Konrád nyelvileg legtömörebb és legszemélyesebb könyve - eléri A látogató és A cinkos rangját. (...)
(Gregor Dotzauer: A szabadság érzése. Az író és akadémiai elnök Konrád György 70. születésnapjára. Der Tagesspiegel, 2003. április 2.)
*
(...) Konrád kis, okos könyve nem állítja teljesen új fénybe a holokauszt túléloinek sorsát. Behatóan és józanul egy eddig ismeretlen részletét mutatja be. Ezért olvassuk. Nem sok ilyen emlékezés lesz már.
(A túlélésrol és az elveszített otthonról. Konrád György a boldogságra emlékezik. Westfalenpost, 2003. április 14.)
*
(...) Konrád György nyugodtan és minden mesterkéltség nélkül beszéli el menekülésének történetét önéletrajzi regényében. A holokausztot egy olyan kisfiú perspektívájából mutatja meg, aki megérti a dolgokat anélkül, hogy azokat felfogná, aki többet sejt, mint lát, és aki a viszszaidézett élményeket nem tragikumuk, veszélyességük, drámaiságuk, vagy történelmi jelentoségük alapján értékeli. A fiatal Konrád emlékeiben egy tömeges kivégzés és egy forró tejbegríz képei szorosan egymás mellett állnak, és csak ritkán fuz hozzájuk megjegyzéseket.
Mit keres tehát ez a cím [Glück - a szó egyszerre jelent boldogságot és szerencsét - a ford.] egy olyan regény felett, amely a boldogság elvesztésérol szól - kérdezhetné az ember. És ez a regény mégis a szerencsérol és a boldogságról szól. Évának és Györgynek szó szerint szerencséjük volt. A sors kegye megóvta Évát egy tömeges kivégzéstol, Györgyöt pedig egy járortol. A szerencse, amivel úton-útfélen találkoznak, azonban gyakran visszavezetheto arra, hogy kettejüknek amolyan alapveto képességük, hogy szerencsések. Olyan életterv ez, mely már korán belso tulajdonsággá vált, és rögzült bennük.
György és Éva így újra és újra átélhetik, a boldogság pillanatait: miközben a múltra emlékeznek, míg a jövobe vetik reményeiket, míg képesek megfeledkezni a jelenrol. Így hát nem véletlen, hogy a magyar irodalom nagy öregje a tipikusan jellemzo zsidó szenvedéstörténetet alapul véve irodalmilag kihasználja mindazon lehetoségeket, melyek a szerencse és a boldogság filozófiai és vallási összetevoibol adódnak.
(Iwona Meyer: A szerencse topográfiája. Konrád György a szerencsétlenségben rejlo szerencsérol a mesél Elutazás és hazatérés címu regényében. Der Bund, 2003. május 7.)
*
(...) A kivételes élmények súlyát - legyenek azok szörnyuek vagy boldogítóak - úgy tunik, még visszatekintve is csak valamiféle kivételesen hideg, szenvtelen nyelv képes hordozni, mely a dönto pillanatban háttérbe húzódik, és a hézagokból szól hozzánk az, amirol a szerzo hallgat.
A szerzo elbeszélését "regénynek" nevezi, és ezáltal egyszerre céloz a megsemmisítés és a megmenekülés valószerutlenségére. Valójában ez a könyv igen jelentos önéletrajz. (...)
A regény foszereploje katasztrófaszeruen vezettetik be az életbe, és egyidejuleg megszunik körülötte minden, ami addig oly magától értetodo volt, mindaz, ami nélkül az élet szinte elképzelhetetlen. A hatás szempontjából természetesen nem a téma a dönto, hanem az, hogy Konrád mit hoz ki belole. Szemléletes elbeszélésben, keményen a dolgoknál és embereknél maradva, sikeresen váltogatva a jó ütemu eseményleírásokat és a reflektáló elidozéseket, sikerült a holokauszt-irodalom új, hiteles muvét megírnia.
(Markus Schwering: Apám nem az enyém, hanem a Gestapóé. Konrád György regénye, Elutazás és hazatérés. Kölner Stadt-Anzeiger, 2003. június 21.)
*
(...) Konrád gyermekkorának történetét meséli el, tömör képeket sorakoztatva egymás mellé, azonban ezeket muvészileg nem illeszti össze. Az Elutazás és hazatérés nem vált az emlékezés könyvévé, nem benyomások, érzelmek vagy állapotok leírása, csupán képek és szekvenciák rögzítése, melyek az eltelt ötven év ellenére is megragadtak a szerzo emlékezetében, egyfajta emlékezési jegyzokönyv. Az egyes szereplok nemcsak nagyon hasonlítanak bizonyos élo személyekhez, hanem azonosak velük. (...) Konrád célja nem az átéltek fokozása, irodalmi szublimálása és stilizálása, ezért a "regény", mint mufaji meghatározás, megtéveszto. Jobban illene rá talán az "önéletrajzi regény" vagy egyszeruen "önéletírás". Éppen emiatt azonban még meglepobb az elbeszélo huvössége és távolságtartása. (...) Konrád megengedi ugyan, hogy az olvasó részt vegyen történetében, azonban szenvedéseit nem osztja meg vele. Fájdalmában és gyászában egyedül akar maradni. Így a könyv sápadt memoárirodalommá válik, szinte szakkönyvvé szürkül, pedig lebilincselo regény is lehetett volna. (...) Lehetséges, hogy Konrád távolságtartásának jó okai vannak. Talán csak így viselheto el az, amire emlékezik. Lehetséges, hogy nem akar saját és családja szenvedése révén magas példányszámot elérni. Ez dicséretes volna. Természetesen Konrád ezért nagy árat fizet, talán túlontúl nagy árat - könyve színtelen.
(Jonathan Scheiner: Hideg tekintettel. Konrád György soá-regénye, Elutazás és hazatérés. Jüdische Allgemeine, 2003. július 3.)
*
(...) Az Elutazás és hazatérés nem igazán regény, inkább egy nem is túlságosan fiktív önéletírás. Ahogy azonban a brutális eroszakot mértékkel alkalmazott szarkazmussal bemutatja, azzal Konrád bizonyítja irodalmi képességeit. (...)
Magáról az ifjú íróról, Györgyrol, makulátlan képet kapunk. Egy tehetos vaskereskedo jólétének hangsúlyozásától kezdve egy fiú bátorságának és lélekjelenlétének próbatételéig, aki egy rászegzett fegyverre nem félelemmel, hanem "kíváncsisággal" tekint.
Konrád enyhe hajlama a memoárszeru hencegésre azonban nem igazán zavaró. Mindenekelott a könyv második részében emlékezetes képeket találunk egy háború utáni, több mint egy hétig tartó vonat- és buszútról, amikor a fiatal fiú hóban, jégen, szétrombolt hidak mellett visszatér Berettyóújfaluba. (...)
(Hans-Peter Kunisch: Hallgat a hosszú télikabát. A méltóság több, mint a biztonság: Konrád György talál egy kis szerencsét és boldogságot egy nem is nagyon fiktív önéletírásban. Süddeutsche Zeitung, 2003. július 15.)
*
(...) Konrád György Elutazás és hazatérés címu önéletrajzi regénye (...) is példázza, hogy az emlékezésnek nemcsak helye, hanem konjunktúrája is van. (...)
Új és meglepo a hangnem, melyet Konrád megüt. Halk, pátosz nélküli, szinte gyengéd nyelven szólal meg, amely sem elso regényének, A cinkosnak keseru dühére, sem A látogató abszurd világára nem emlékeztet. [Konrád elso regénye természetesen A látogató, magyarul és németül is 1969-ben jelent meg eloször, A cinkos pedig eloször 1986-ban - a szerk.] Nem éri be azzal, hogy már ismert képeket igazoljon. Határozottan szembeszáll az eluzetés és nyomorúság történeteinek ismert sablonjaival - ezt már a könyv címe is bizonyítja. (...)
(Michael Rohrwasser: A fekete kenyér. Hihetetlen megmenekülések története. Literaturen, 2003. 7/8.)
*
(...) Az a szép ebben a könyvben, hogy két elbeszéloi modort egyesít. Egyrészt tömören tudósít gyilkos eseményekrol, és pontosan kommentálja azokat. Ugyanakkor viszszaidézi a sok boldog részletet hordozó elmúlt idot, nemcsak az emlékezo én, hanem az olvasó számára is. (...) Azonban a régi szép idok már az elso mondattól kezdve halálos fenyegetettségbe kerülnek, és ez adja az 1941 elotti, még normális élet leírásának fájdalmas szépségét. (...)
Az "aufklérista" és szkeptikus moralista író egyik központi motívuma is kitárul a könyv egyik fejezetében. A tizenegy éves csodálkozik német pesztonkáján, hogy ot, a zsidó kisfiút minden reggel olyan szeretettel mosdatja meg, azután azonban titokban áhítattal Hitler rádióbeszédeit hallgatja - tehát valójában a legrosszabbat akarja neki. "Ez a Hilda, bár szép, de szemlátomást buta. Igen korán eldöntöttem, hogy minden, ami engem fenyeget, ostobaság, mivelhogy én nem fenyegetek senkit. Nem voltam hajlandó okosnak tartani azt, ami nekem rossz."
Ez talán leereszkedoen hangzik, valójában azonban nem az. A butaságon lehet segíteni, vagy legalábbis meg lehet próbálni segíteni rajta. A fenyegeto butaságokat eltávolítani a világból! Errol szól Konrád makacs elkötelezettsége a világ diktátorai ellen. S Konrád azért is meggyozo, mivel nem mondott le az irodalmi minoségrol jelszavak és elvont fogalmak kedvéért. Jelentos író maradt, az Elutazás és hazatérés ezt meggyozoen tanúsítja.
(Wolfgang Schneider: A cukrász árulása. A butaság mint átok: Konrád György gyermekkori emlékei. Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2003. október 6.)
Válogatta és fordította: Sárossi Bogáta