Falevelek a szélben

Iró(k): Konrád György
Kiadó: Magvető kiadó
Kiadás éve: 2017
ISBN szám: 9789631436129
Nyelv: magyar

első fül: Következő Végére

Konrád György (1933) író, esszéíró, szociológus Fontosabb művei: A látogató (1969)  A városalapító (1977)  Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz – esszék (Szelényi Ivánnal közösen, 1978) Az autonómia kísértése (1980) A cinkos (1982) Antipolitika (1986) Kerti mulatság (1987) Európa köldökén (1990) Az újjászületés melankóliája (1991) A városalapító (1992) 91–93 (1993) Kőóra (1994) Várakozás (1995) A láthatatlan hang. Zsidó tárgyú elmélkedések (1997) Hagyaték (1998) Útrakészen (1999)  Mit tud a leveli béka? (2000) Urbanizáció és területi gazdálkodás (2000) Elutazás és hazatérés (2001) Fenn a hegyen napfogyatkozáskor (2003) A közép tágulása (2004) Az író és a város (2004) Kakasok bánata (2005) Csodafigurák (2006) Inga (2008) Harangjáték (2009) Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben. Három beszélgetés (2010) Zsidókról (2010) A város arca. Pécsi portrék (2011) Vendégkönyv. Tűnődések a szabadságról (2013) Itt, Európában (2014) hátlap: „Mi az enyém mindabból, ami én voltam? Mondhatni, semmi sem. A nagyja az elmúlásé, az enyém a puszta tény, hogy még élek. Folyó vagyok, amely tőlem elvált tartalmakat hordoz. Egy gyerekkori barátság vagy szerelem emléke nem én vagyok. Ezek történések, amelyek ott vannak hátramaradt lelkek gyanánt egy utcán, egy kertben, egy ágyban. Múltam eseménye független tőlem, csak éppen tudok róla valamit. Enyém is, másé is, tőlünk függetlenül úszkál a rohanva álló időben. Tegyük fel, hogy ebben a szobában jelen vannak mindazok az események, amelyek itt megtörténtek. Ami velem és egy halott baráttal történt egy már lebontott házban, az hol van, és kié? Minden tér, minden szoba hihetetlenül zsúfolt, itt van egymás hegyén-hátán minden párbeszéd, szeretkezés, látogatás, szakítás, fogadalom, itt van minden itt elgondolt gondolat. A múlt nem kevésbé valóságos, mint a jelen, mivel ez a pillanat egy másik pillanat múlva már múlttá lesz. A jelen illúzió, a múlt elvi határa, választóvonal a sötétség és a világosság között. Mindaz, ami megtörtént: múltbeli valóság, másképp annak sem volna értelme, hogy bármilyen értelemben valóságról beszéljünk.”