Az író és a város

V E N D É G J Á T É K

B E R L I N B E N

 

Bevezető

Az író és a város című könyv az elmúlt öt évben írott esszéim bő válogatását tartalmazza, azokat

tehát, amelyek nem kerültek be az Útközben és A közép tágulása scarpe mbt című kötetekbe.

Aki a könyv végén szereplő forrásjegyzéket átfutja, észlelheti, hogy túlnyomó részben felolvasások magyar szövege került elé, amelyeket Hans-Henning Paetzke német és Jim Tucker angol nyelvű fordításában különböző helyeken felolvastam, többségüket a berlini Művészeti Akadémián (Akademie der Künste).

1997 és 2003 között, kétszer három éven át ennek az akadémiának voltam az elnöke, és ebben a minőségemben annak termeiben és más városokban előadásokat tartottam, írói esteket, pódiumvitákat vezettem be, és kiállításokat nyitottam meg.

Mégsem csupán alkalmi írásokról van szó: azt a feladatot adtam magamnak, hogy mindaz, amit a színpadon felolvasok, írói igénnyel megírt szöveg legyen, amit annál is könnyebb volt teljesítenem, mivel szokásos munkazugaimban készültek magyarul, sem a tónust, sem a nyelvet el nem térítve attól, ahogy regényben, naplóban beszéltem, és a frissen sült monológ hangnemétől sem eltávolodva. Az elnök és az író maradjon ugyanaz, nem is kellett erőlködnöm, hogy így legyen, magától is így adódott.

Megtapasztalhattam, hogy a közszereplés nem ellentétes a személyességgel, és az intézményi hang nem kell hogy megadja magát a hivatali zsargonnak. Bízom abban, hogy az olvasó felismer az egymást követő darabokban egy rajtuk áthúzódó egyszemélyes világlátást, amelyet a szerző használatra és szórakozásra bárkinek készséggel átenged. Súlyosabb és könnyebb bölcselkedések, metaforahidak, nekilódulások és rezignált dünnyögések kerültek a többnyire német ajkú hallgatók és íme, a magyar olvasó elé, a mostani kiadás alkalmából néhány kisebb, stilisztikai módosítással s remélhetőleg egymást kiegészítve és folytatva.

Kérdésnek felfogva a javasolt témákat, vizsgáztattam magam, hogy tulajdonképpen mit is gondolok erről vagy arról. Kíváncsi lévén, semmi olyasmiről nem írtam, ami nem érdekelt, és aminek megtekintésében nem leltem kedvemet, abban a hiszemben, hogy az olyan összefüggés, amely engem szórakoztat, talán olvasóimnak sem kiállhatatlanul unalmas.

2004. november

K. Gy.

rolex imitazioni perfette