Az MTA Irodalomtudományi Intézetének és az újvidéki egyetem Hungarológiai Szakának konferenciája

Az MTA Irodalomtudományi Intézetének és az újvidéki egyetem Hungarológiai Szakának csaknem két évtizede folyó közös munkája keretében került sor erre a konferenciára. A kortárs alkotóknak szentelt sorozatban ez alkalommal Konrád György életmûvét elemezték az újvidéki egyetem oktatói és az Intézet munkatársai.

Bányai János, aki a nyugdíjba vonult Bori Imrétõl vette át a tanszék vezetését, a tanácskozás elõtt röviden beszámolt a tanszék munkájáról, a hallgatói létszám gyarapodásáról, a posztgraduális képzés bõvülésérõl, a készülõ doktori értekezésekrõl, a tanszék és a Forum Könyvkiadó által közösen kiadott évkönyvekrõl és folyóiratokról. A Hungarológiai Közlemények legfrissebb száma éppen a Mészöly Miklós életmûvérõl rendezett korábbi konferencia anyagát közli. A tanszék még ebben az évben tanácskozást rendez a legújabb magyar irodalom elméleti kérdéseirõl és néhány kiemelkedõ mûrõl.

A konferencia elsõ részében Pomogáts Béla elnökölt. Varga László A didaktikus tudatregény címû elõadásában Konrád György A városalapító címû regényérõl beszélt, elõbb a tudatregény poétikai meghatározását, elõzményeit ismertetve, majd a „didaktikus tudatregény" megnevezés létjogosultságát bizonyította Konrád mûvére, amelyet egy regényterv részleges megvalósulásaként ítélt meg konkrét szerkezeti és szövegelemzései alapján.

Bori Imre Konrád elsõ regényéhez, A látogatóhoz „szólt hozzá" (hozzászó-lásnak nevezve Szociográfia a szociológusról címû elõadását). Az író és a francia új regény, a szociográfia és a szociológia kapcsolatait kimutatva érzékletesen bizonyította a mû „szociográfiai etûdjeinek" létét, „szociográfiai nagyária"-ként idézett egy hosszú mondatot a regénybõl, s párhuzamot vont Konrád regényírói technikája és egy szerb festõ (L. Sejka) képei között, „posztmodern anekdoták"-at is felfedezve a regény szövegében, s az egész mûvet beilleszthetõnek vélte a nevezetes magyar szociográfiák sorába is.

Kappanyos András szintén A látogató kapcsán beszélt az író idõszerkezet-keze-lésérõl, jellegzetes poétikai fogásairól, az igeidõk használatáról. A múltba-jövõbe nyúlások, áttûnések bemutatása közben a „feltételes jövõ" létének fontosságát mutatta ki, a szerkesztés bravúrjait érzékeltette, világirodalmi és filmekbõl vett párhuzamokkal bizonyítva állításait.

Bányai János elnökletével folytatódott a konferencia. Gerold László Írói jelenlét és regényforma címû elõadása valamennyi regény vizsgálatát vállalta, az önéletrajz elemeit, az erkölcsi kérdéseket, a felelõsségtudatot, a fõhõs azonosságát állítva elemzése központjába. „Írásba menekülõ értelmiségi"-ként határozta meg az írót, s emelt ki erre vonatkozó jellegzetes mondatokat a különbözõ regényekbõl Cartier montres replique pas cher. Érintette a megjelent kritikákban felvetett szinte valamennyi fontos megjegyzést, „regény-város"-nak nevezte és értelmezte - Konrád nyomán - a szépirodalmi alkotások együttesét.

Harkai Vass Éva Regényváros, Konrád György városmetaforája címû elõadása ezt a metaforát bontotta ki aprólékosan, számos bizonyítékot mutatva be Konrád metaforizált tereire, városszimbólumának valamennyi mûvében meglévõ központi szerepére. A helyszínek jelentéstöbbletét, az útkeresztezõdés, a „hordozható haza" fogalmait, a haza és az idegenség kérdéskörét mutatta ki.

Faragó Kornélia szintén a Konrád-mûvekben meghatározó térélményeket, fogalmakat elemezte Geopoétika, rezgõmozgás címû elméleti elõadásában, különösen a „kert" kiemelt jelenlétét bizonyította. Szerinte Konrád valamennyi mûve a térformák szerint szerkesztõdött, ezért nevezi geopoétikának ezt az alkotói módszert.

A délutáni elõadásokat Konrád György író is megtisztelte jelenlétével. Bori Imre volt az elnök. Bányai János Napló, esszé, regény - a létérzékelés parodikus beszédmódja címû elõadása egy nagyobb munka részlete. Az elsõ két regény és a késõbbi két mû (Kerti mulatság, Kõóra) közötti különbségeket gazdag irodalomelméleti eszköztárral tárta fel, s meggyõzõen ismertette, hogy az értekezõ és a narratív próza miként keveredik a mûvekben „reflexív szövegfolyamokkal", s ebbõl milyen mûfajok születnek, hogyan érhetõ tetten az erkölcs és az esztétika állandó harca a regényekben, s hogyan szerezte meg Konrád az „irónia szabadságát".

Kálmán C. György Poétikai provokáció a Kõórában címû elõadása egy lehetséges szubjektív olvasatot mutatott be, saját és más kritikák elvárásait szembesítve a mûvel. Sorban elénk tárta a regény nagy leleményeit, izgalmas és sokféle értelmezési lehetõségét, a fikció olvasók szerinti és az írói felfogása közti különbségeket.

A további elõadók a szépirodalmi mûvek mellett született jelentékeny esszéírói teljesítménnyel foglalkoztak. Veres Andrásnak Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz címû elõadása Konrád hasonló címû, Szelényi Ivánnal közösen írt, magyar nyelven elõször 1978-ban Svájcban megjelent híres munkáját elemezte keletkezéstörténetétõl sugallt tartalmain át a jelenkori megítélésig, a megváltozott társadalmi-történeti szituáció nézõpontjából. Pomogáts Béla Politika és antipolitika. Az Anti-politika 15 év után címû tanulmánya az író politikai esszéinek gondolatrendszerét vázolta fel, a történelmi átalakuláshoz vezetõ eseményeket, mozgalmakat, tényeket idézte fel, és a Konrád-esszék jelentõségét bizonyította.

Az elõadásokat követõ vita végül is fõként a politikai kérdések, mûvek, társadalmi problémák körül alakult ki. Konrád György maga is számos adalékkal szolgált mûvei keletkezését, befogadását illetõen. Beszámolt a kelet-európai értelmiség szerepét vizsgáló elemzésrõl, az értelmiség fogalmának változásairól, társadalmankénti, koronkénti eltéréseirõl, érdeklõdéssel fogadta a fikció és a valóság körül kibontakozó vitát is.

Az elhangzott elõadásokból és a vita érdemi részébõl remélhetõleg hamarosan önálló kötet jelenhet meg.