Butaságunk történetei (Sztankay Ádám interjúja, 168 Óra, 2007. január 3.)


A köztársasági elnöknek az ország morális válságáról tett kijelentéseit azzal kommentálta: butaság. Szerinte nem kell egyes jelenségek kapcsán tragikus túlzásokba esni. Akinek mégis hajlama Cheap chloe handbags van erre, az előbb-utóbb nevetségessé válik.

SzÁ: Tíz éve nyilatkozta: kezd megnyugodni, mert demokráciánk már megáll a lábán. Idén, az őszi balhék után német lapban beszélt arról: az események ellenére derűlátóan látja a jövőt. Honnan az optimizmus?

KGy: A rendszerváltás óta felsült és nevetségessé vált minden kísérlet, amely megpróbálta elbontani Magyarország jogállami kereteit. Egyszer sem került győztes helyzetbe semmilyen extremitás. Az ország nagyobb része józan, persze Gucci replica handbags vannak bolondok is. Ami pedig a politikai osztályt illeti: túlságosan fontoskodó, s butítja a lakosságot. Ennek ellenére nem igazán agresszív, könnyen visszahőköl. Adott esetben megnyugtatóan bátortalan.

SzÁ: Politikai bátorítás is kellett ahhoz, hogy a hőzöngők szétverjék párszor a fővárost.

KGy: Ilyen szétverés előfordul más európai városban is. Kreutzbergben rituálisan történik hasonló minden május 1-jén. Most voltam a lányomnál Párizsban, ahol még mindig felgyújtanak harminc-negyven autót éjszakánként. Igaz, ott a balhékat a rendőrség kitolja a külvárosokba.

SzÁ: Nálunk a rendőri túlkapások kerültek fókuszba. Ez normális?

KGy: Még a rendszerváltás előtt jártam New Yorkban: ott éreztem először, hogy a
rendőr úgy néz rám, mint egyik jóindulatú ember a másik jóindulatúra. De packázni a demokráciában sem lehet velük. Színházas barátaim, Halász Péterék akkoriban kezdték ottani működésüket: még nem igazán értették a helyi viszonyokat. Egyik előadásuk előtt fehér szmokingban, patronos pisztolyokkal lövöldöztek egymásra az utcán Bálint Pistivel. A játék a produkció része lett volna, de a rendőrök pillanatok alatt lefegyverezték s ráfektették őket a parkoló autókra. Az a normális, ha még az efféle vicceknek is gátat szabnak a rend őrei.

SzÁ: Ön is pozitív elemzését adta Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének, bár azt is megjegyezte: szónoklata előtt talán felhajtott pár pohár bort.

KGy: Azóta találkoztunk, és állította, hogy nem hajtott fel semmit. De a beszéd lényegén ez mit sem változtat. Minden józanul gondolkodó ember tudja, miről szólt. Egy német szerkesztő ismerősöm tömör megfogalmazásával: Replica fendi handbags nem hazug, hanem hazugságellenes beszéd volt.

SzÁ: A kampányidőszak lódításaival sokan cinkosságot vállaltak. Tudták, elkerülhetetlenek a megszorítások, mégis szurkoltak, hogy a balliberálisok sikerrel tromfolják a jobboldali paradicsom ígéretét. Piruljanak?

KGy: A kampányokat nem szoktam névértékükön tekinteni. Sok országban láttam már választásokat. Mindenki mindenhol azt mondja: ha mi nyerünk, minden jobb lesz, ha ők, akkor rosszabb. A hihető túlzás hozhat sikert. Naivitás a kampányok frázisait – ígéreteit, fenyegetéseit – utólagosan úgy mérlegelni, mint az igazsághoz való viszonyt. Ez abszurdum. Magyarországon sem látom a drámát. Inkább butaságunk jelének tartom: a korábban jó viszonyt ápoló emberek képesek meggyűlölni egymást, ha más-más politikai pártra szavaznak.

SzÁ: A jobboldal rendre elszórakoztatja híveit a különféle megmozdulásokkal. A másik oldalról viszont a Demokratikus Charta életre hívása óta sem sikerült hasonló civil kezdeményezést sikerre vinni a szolidaritás jegyében. Vajon miért?

KGy: Számomra is kérdés. Többségünk már hatvan felett volt, amikor megalapítottuk a Chartát. Azt gondoltuk, majd a következő nemzedékek folytatják a dolgot. Ám miközben az irodalomban mindig feltűnik néhány példás képességű ifjú, a politikában nem láttatják magukat ilyenek.

SzÁ: A Jobbik új elnöke Szálasi retorikáját idézi megszólalásaiban. Nemcsak egykori MIÉP-eseket tudhat maga mellett, hanem a „puha” Fideszből kiábrándult ifjakat is. Gábor Kálmán ifjúságkutató beszélt arról nemrég: az ifjúság markáns része jobbra húz. Nem minősítheti a jelenség a másik oldal pártjait?

KGy: Biztos, hogy minősíti. Másrészt egy demokratikus társadalomban a szélsőjobb látszik valódi antitézisnek. A szélsőbal divatja tegnapi hullám volt. Régebbi irányzatok válnak újra érdekessé. Ilyen a nácizmus, amelyet a második világháborúban levertek a szövetséges hatalmak. Most egyesek számára a legyőzött élesztgetése látszik vagány dolognak.

SzÁ: Kinőhető az ilyesmi?

KGy: Nem nagyon. A fiak inkább az apáktól szeretnek elhatárolódni, a nagyapáktól kevésbé. A második világháború után született nemzedék Németországban is az apák tettei miatt lázadozott. De a ’68-as generáció radikálisai idővel meghatározó kultúrát hoztak létre, fontos állásokba kerültek, belőlük verbuválódott a politikai osztály. Más társadalmi környezetben, de hasonlóképp történt ez nálunk is. Logikus, hogy az unokák most az elszégyellt nagyapákat kaparják elő. Térségünkben különösen igaz: az apák politikai viselkedése – szerény kisebbségtől eltekintve – nem volt dicsőségteljes. Megalkuvások sora, kisszerűség jellemezte. Ehhez képest a második világháborús nemzedék sokkal bátrabb volt. Még akik szélsőséges cél érdekében tevékenykedtek, azok is inkább képesek voltak áldozatot hozni, mint óvatoska gyermekeik. A nagyapák történetei – például a végsőkig harcoló Hunyadi páncélgránátosokról – könnyen ébresztenek romantikus és múlhatatlan elragadtatást az unokákban.

SzÁ: Azért csak el kéne gondolkozni, mi volt a cél adott esetben.

KGy: Ezt persze mindenkinek érdemes lenne fejben tartania. Az ifjúság markánsan jobbra húzó része mellett sokan vannak, akik képesek a több nemzedékkel való együtt gondolkodásra. Többször hívtak olyan találkozóra, amelyen közösen vett részt apa, nagyapa és unoka. Nem kell egyes jelenségek kapcsán tragikus túlzásokba esni.

SzÁ: Orbán Viktor külhoni vendégszereplésen is képes rá. Elhíresült uniós fellépésein ön nevetett, szégyenkezett miattuk, vagy csak legyintett?

KGy: Az rendben van, ha valaki megszökik egy országból, ahol fegyverrel és rendőrkutyákkal üldözték, s külhonban kitálalja, milyen szörnyűségek esnek hazájában. Ha viszont kényszer nélkül beszél olyan dolgokról, amelyeknek nincs sok közük a valósághoz, az egyrészt a polgári elegancia hiányát mutatja. Másrészt a történések nagyítása óhatatlanul felsüléshez vezet, és az erre hajlamos politikus nevetségessé válik. Ideig-óráig persze működhet a dolog, és a konkrét esetben egyik-másik néppárti politikus hitelt is adott Orbán szavainak. Ám nem egy konzervatív újságíróval beszéltem, aki csak mosolygott rajta.

SzÁ: Bizonyos túlzásokra a kormányoldal is hajlamos. Csak a példa kedvéért: Molnár Lajos egészségügyi miniszter nyilatkozta: már meg is teremtették egy tisztességes, méltányos, becsületes, garantált minőséget nyújtó egészségügy kereteit. Az ilyesmi rendben van?

KGy: Aggaszt, amikor a kormány némely tagját elönti a reformeufória. Medikális ügyekhez nem értek, de azok a szakkérdések mindenképp érintenek, amelyek korábbi munkámmal kapcsolatosak: 1965-től ’73-ig a Városépítési Tudományos- és Tervezőintézetben dolgoztam településszociológusként. Akkoriban bukkant fel néhány ifjú, afféle új undokok, akik azt fújták: tűrhetetlen, hogy tanyák vannak az országban, még a megyék irracionális egységeit is fel kell számolni. Ma hasonlókat hallani. Én viszont azt láttam: az ország hagyományosan kialakult településstruktúrája, a megyerendszer lényegében normális kifejeződése önazonosságunknak, kultúránknak. Kár lenne ezeket technokrata okoskodással semmisnek venni. A politikai elhatározással összeolvasztott megyék soha nem érezték az egységet. Szükség van a városok és megyék önkéntes társulására bizonyos célok érdekében. De az sem indokolja a mesterséges szintek létrehozását. Vajon miként hatna a kaposváriak, szekszárdiak önazonosságára, ha Pécsett döntenének a dolgaikról?

SzÁ: Ha már említette a várost: állítólag ön írja meg Pécs regényét a 2010-re elnyert Európa Kulturális Fővárosa cím kapcsán.

KGy: Egyelőre egy pécsi kiadóval tárgyalok. Érdekel a téma, a hatvanas években
dolgoztam is Pécsett. Szép hely, talán a legszebb városunk. Másrészt mégsem szerencsés, hogy egyedül lett kulturális főváros. Ahhoz nem elég nagy. Értem persze, milyen remény táplálja a vállalkozást. Az elavult ipar bénultságából, munkanélküliségből szeretnének szellemi irányba kitörni. Mindenesetre az ötmilliós Essen egészen más pozícióból szervezheti a címmel járó eseményeket.

SzÁ: Azzal talán csak Budapest versenghetett volna.

KGy: Ideálisabb helyszín lenne a főváros, de kislelkűen és önzőn viselkedett a pályázat során. Pécsett is vannak jelei, hogy a helyi politikai erők veszekedései adnak majd karaktert az eseményeknek, s provincializmusba fulladhat az egész. Kívánom, hogy sikerüljön ezt elkerülni.

SzÁ: Alapoptimizmusát megértem. De alkotóként sem fárasztják a közéleti abszurdok?

KGy: Olyan nagyon azért nem muszáj arra figyelnem, ami nem tetszik. Más sem kényszerít erre, mazochista sem vagyok. Persze sok mindent meglátok, de nem tömöm tele az agyamat a hülyeségekkel.

Forrás: 168 Óra

replica orologi