Javítgassunk, bíbelődjünk, mesterkedjünk (BBC interjú, 2004. november 22.,13:27 GMT)


Konrád György íróval beszélgettünk, kinek Belgiumban tartott előadása telt házzal zajlott, „Az igazat, csakis az igazat” címmel, ami azt feszegette, mi az igazság az író önéletrajzában.

BBC: Mintha a közönség nehezen fogadta volna el, hogy többféle igazság létezik.

Konrád György: Bele kell törődni, hogy annyi igazság létezik, ahány ember. A mi igazságunkhoz hozzátartozik, hogy Brüsszelben vagyunk egy szálloda kávézójában.

BBC: Vannak esetek, mikor az ember azt tükrözi, hogy csak egy igazság van, gondolok az elmúlt években két nagy port vert kiállására, mikor Jugoszlávia bombázása ellen és az iraki háború mellett állt ki. Nincs itt ellentmondás?

Konrád György: Minden bizonnyal úgy látszik, mintha lenne. 1997-bern Belgrádban voltam, ahol óriási tüntetés volt Milosevic ellen, én egy sarokban álltam, ahol harminc archeológus sípolt rettenetes erővel. Látható volt, hogy ez erős társadalom, amely formálisan nem, de mégis egy diktátort akart megdönteni. Később végül is sikerült, és akik Milosevicet eltávolítatták a hatalomról, azok Belgrádban összegyűlt jugoszláv polgárok voltak. Egy lövésnek sem kellet eldördülnie, és ez a félig-meddig zsarnok ment. Az autoritárius eleme a Milosevic-kormányzatnak belülről is megdőlt volna, nem kellett hozzá háború, nem kellett hozzá akkora veszteség.
Irak esetében a szándékom rendben volt, az eszem rövid volt, mert bizonyos információk nem álltak rendelkezésemre, és azt gondoltam, kevesebb civil halállal is meg lehet dönteni a zsarnokot. Mivel belső energiák, erők ehhez nincsenek, külső erővel kell megtenni.
Ha visszagondolok az életemre, a legelső engem érintő zsarnok Hitler volt. Nem hibáztatom egy pillanatra sem a szövetségeseket Keleten vagy Nyugaton, hogy erővel megdöntötték a hitleri totalitarizmust.
Amit Szaddam Husszeinről még jóval a háború előtt tudtam, abból az derült ki, ez olyan zsarnokság, ami egyesíti a hitleri és a sztálini elemeket, játszik vallási hangsúlyokkal, és hozzátartozik a zsarnok szeszélyessége. A zsarnokok mind szeszélyesek, de ő az egyik azok közül, aki saját népéből is körülbelül egy milliót megöletett.
Engem, mint zsidót egyáltalán nem hagy közömbösen, hogy az első Öböl-háború idején Izraelre mindenféle rakétákat lőtt ki, és nem rajta állt, hogy ezek nem végeztek nagyobb pusztítást. Tudvalevő, hogy nagyon alaposan megfizette a tudósokat, akik a tömegpusztító fegyverein dolgoztak, nem sajnálta a pénzt. Hajalmosak voltunk tehát, hogy túlbecsüljük, amit tesz.
A fegyverek…úgy nézett ki, mintha lennének, de nem voltak. A készség mindenképpen megvolt rá, hogy használják őket, mert gátlástalan zsarnok volt, örülök, hogy eltávolították. Eddigi életemben minden zsarnok bukásának örültem.

BBC: A háború ellenzői arra szoktak hivatkozni, hogy a nemzetközi jog zárójelbe tétele nem nyújthatott kellő alapot, ezzel precedenst teremtett, nem beszélve arról, hogy számtalan diktatúra van a környéken, amiket a demokráciára való hivatkozással el lehetne tüntetni, de ott a nemzetközi jog, ami korlát, amit el kell fogadni.

Konrád György: Kétségtelen érv, számos eset volt, mikor a nemzetközi jog sérelme bekövetkezett, mérlegelni tudom az ilyen lépések előnyét. Amennyiben azok jól kigondolt, alaposan végrehajtott lépések. Nem gondoltam, pedig gondolhattam volna, hogy ebben a hadjáratban is sok a dilettantizmus. A jugoszláviai háborúban is a precízió és a dilettantizmus keveredett.
Ebben az esetben amerikai bírálók szerint, ha már, akkor nagyobb sereggel kellett volna bevonulni, le kellett volna tudni zárnia a határokat. Szinte megbocsáthatatlannak tartom, hogy tizennyolc milliárd dollárt tettek félre, hogy Szaddam megdöntése után a lakosság helyzetét megkönnyítsék. Ebből végül egy milliárdot fordítottak erre, és nem hozták rendbe idejében a szolgáltatásokat, az infrastruktúrát, pedig erre ugyanolyan elementáris természetességgel kellett volna gondolni, mint arra, hogy hol bombáznak.

BBC: Mivel magyarázza a magyar irodalom fergeteges sikerét Németországban?

Konrád György: Volt, mikor a magyar futball volt jó, most a magyar irodalom. Persze ez nem csak most jó, hanem száz éve, Adyék indulása óta az. Lassan vették észre, mert megakadályozta a második világháború. Előtte egy könnyebb, olvasmányosabb magyar irodalom fergeteges sikert aratott Olaszországban, Spanyolországban… Molnár Ferencet ismerték a legjobban a világon.

BBC: Feltűnő a német nyelvterület; jók a fordítók?

Konrád György: Ez mindig így volt, a tényleges odafigyelés Németországból jött, ott fordítanak a legtöbbet, ez a romantika óta történeti jelenség.

BBC: Mikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat a Sorstalanságért, hamar kiderült, hogy az angol fordítását csapnivalónak tartja, ami nyilván nem fordulhatott volna elő Németországgal.

Konrád György: Ott is vannak rossz fordítások, mint ahogy angolra is vannak nagyszerűek. A nyugati kiadók általános hibája, hogy a három szükséges stáció közül egyet kihagynak, nevezetesen a kontrollszerkesztő munkáját, aki összehasonlítja a szöveget az eredetivel, és szöveghűség tekintetében felülbírálja azt, amit a szerkesztő nem mindig tud megtenni, mert nem mindig ismeri az eredeti nyelvet. Ha ez kimarad, a fordító minden csacskasága bekerülhet a szövegbe. Egy olyan szókép, mint a falra hányt borsó úgy lesz lefordítva, hogy az valóban falra hányt borsó.

BBC: Éveken át a Német Művészeti Akadémia elnöke volt, lehetősége nyílt betekinteni a német kultúra kulisszatitkaiba. Előfordul ott is a hazaihoz hasonló gáncs, féltékenység rivalizálás?

Konrád György: Az egyesülés nem volt sétagalopp, a lelkekben még nem fejeződött be, és kérdés, muszáj-e befejeződnie. Ennek következménye, hogy mikor a két akadémia egyesülésével megszületett az új, emberek kiléptek, tiltakoztak, egymást lespiclizték, és a Kelet-Németországból korábban kitelepítettek voltak a legerélyesebbek a tekintetben, hogy az otthon maradottakat mindenféle megalkuvással, együttműködéssel vádolják.
Ezen felül vannak nemzedékesztétikai irigységek, hogy van az építészgeneráció, amely körülbelül velem egyidős, a modernizmus szent dogmái között nevelkedet és dolgozott, létrehozta a meghatározó épületeket egész Európában, különösen Berlinben. Ők nem nagyon szeretik a kritikusaikat.
A festők közül a nonfiguraítvok kizárták a figuratívokat, ha egy figuratív szeretne bejönni, nem lenne könnyű dolga… A művészek sehol sem szentek, mindenütt csoportokba szerveződnek, talán csak a legjobbak maradnak ki ebből. Vannak fontosa és helyes ügyek, amelyben a német művészek hallatják a hangjukat, a helyesírási reformtól kezdve az emlékművekig, mi milyen legyen, vagy mi történjen egy térrel a városban. Hogy miért csökkentik a kultúrrádió szerepét, adásidejét, hogy miért szorul össze a médiumokban a művészet és az irodalom…

BBC: A magyar társadalom reménytelenül megosztott, az utóbbi időben sem csillapodott, sőt, mintha tovább fokozódna. Aggodalommal tölti el?

Konrád György: Nem. Valami körül ki kell puffogni az embereknek magukat. Tettlegességig nem szokott vetemedni ez az indulat, az egész magyar rendszerváltozás és az utána következő időszak egy képviselőházi pofon erejéig nem jutott. A sértegetős szöveget mutatta fel mint legkellemetlenebb produktum.
Nem gondoltam egyébként, hogy azok az emberek, akik egy ideológia nyelvezetétől voltak megfegyelmezve, ha kibújnak ez alól, és rájönnek, mindent lehet mondani, akkor nem fognak mindent mondani. A goromba beszéd szabad lett, azt még nem tanulták meg, hogy a demokrácia önuralmat jelent a megfogalmazást tekintve.
Mivel helyeslem a régi mondást, hogy a stílus az ember, önjellemzésnek tekintem az alacsony nyelvezetet a politikában, és hogy ezt az ítéletet többé-kevésbé meghozza a közönség, tapasztaltam, ha nem is gyorsan.

BBC: Jelenség, hogy a nyelvben mi mutatkozik meg, de van ennek mélyebb rétege is, a családokba beköltözött a politika, megosztottá vált. Ez is természetes?

Konrád György: Nyugati társadalmakban szokásossá vált. Kelet-közép-európai jelenség, hogy ennyire fontosnak látszik a politika. Sok mindent helyettesít, mert az a normális állapot, hogy az ember nem is nagyon tudja, kik a kormány tagjai. Lehetne egy nyugodtabb, lazább szemlélet is a polgárok viszonya, s nem kéne mindent csecsszopóként az államcsecstől várni. Buta maradványa ez a kommunizmusnak.

BBC: Előadásában fájlalta, hogy felgyorsult a világ, az élet rohanó tempója megakadályozza az embert sok mindenben. Sok minden nem tükröződik reflexióinkban, gondolatainkban, mert elmegyünk mellette. Nem arról van szó, hogy az életünk lett hatékonyabb?

Konrád György:
De, igaza van. Én magam is elég gyorsan repkedek, én is komputerrel küldöm el a kézirataimat, megnyugtat, hogy a gépek működnek. Érzem azonban a szükségét annak is, hogy legyen kézírás, legyen lelassulás, hogy a kinyomtatott szöveget újra meg újra javítgassuk, bíbelődjünk, mesterkedjünk.
A gyors munkának mindig megvan az ára. Apáinktól még hallottunk olyanokat, hogy ez a cipő már tizenöt éve szolgál … Persze lehet, ezek már mind öreges nosztalgiák, lehet, merő nosztalgia az is, hogy szerettem a budai vagy pesti Duna parton sétálni, amiben ma nem sok örömem telik az autók miatt.
Azt sem igen értem, hogy miért kell a kortársaimnak ülniük a dugóban, egymás ellen fortyogniuk, mindenféle szadista kívánságot küldözgetniük az üvegen át, hogy egy lovas nemzetnek miért kell autós nemzetté átalakulnia, nagy feneküket miért nem tudják biciklin apasztani, miért nem érik be a taxival, ha már nagyon sietnek. Miért kell mindig sietniük? Ezek mániák.

BBC: Van mobiltelefonja?
Konrád György: Kaptam, de nem használom, mert nem szeretem, ha folyton elérnek.

BBC: A komputer, a szövegszerkesztő megváltoztatta írástechnikáját? Nagyobb késztetést érez a javításra így, hogy sokkal egyszerűbb, mint papíron?

Konrád György:
Nehéz erre válaszolni, mert így is, úgy is javítottam, akkor is, mikor még hírét sem hallottam a gépnek. Hogy a legépelést nem végzem újra el, bizonyos szempontból jó, mert rögtön van egy tiszta kéziratom, de a régi típusú, papíron végrehajtott munkának az volt az előnye, hogy mikor átmásolta az ember a szöveget egy tiszta gépiratba, valamit hozzátett. Az alatt az idő alatt, míg másolt, működött az agya. A gépnek nem működik a kritikai, rendező agya, rögtön nyomtat.
Amerikában tanítottam európai, kontinentális regényekről, s azt láttam, hogy a diákok pompás dolgozatokat nyújtanak be, szépen van leírva, de valamilyen kellemes üresség jellemezte őket. Nem ment át rajtuk a gondolkodás zaklatottsága, nem voltak elég érdekesek. A régieknek voltak előnyeik az újakkal szemben, mint ahogy az újaknak is a régiekkel szemben.

BBC:
Mi van most a komputerében?

Konrád György:
Egy szöveg, amelynek címe, hogy „Kakasok bánata”. Hogy ez mi, nem tudom, nőni akar, majd utólag megtudom. Van egy friss könyv, „Az író és a város”. Elmúlt tavasszal megjelent egy könyvem, aminek címe „A közép tágulása”, alcíme: Gondolkozás Európáról s harminc éven át írott esszéimet tartalmazza.
Már a hetvenes években megjelentek itt-ott esszéim a szisztémáról, ami Európa két tömbre osztását jelentette, akkor is már többé-kevésbé heves kritikusa voltam. Ez a kötet mindenféle elmélkedéseimet tartalmazza alapvető dolgairól az életnek, ezen kívül a városokról szólókat, hisz hat éven át a berlini akadémia elnöke révén mindenféle alakról, jelenségről, kultúrpolitikáról kellett gondolkoznom.
replica rolex gmt master
> tovább...