Látogatás Birkenauban (Élet és Irodalom, 49. évfolyam, 05)

1. Tanulmányi kirándulás

2004 szeptemberében Auschwitz-Birkenauban voltam. Barátom, Rajk László épület-, díszlet- és kiállítástervezo vitt magával kocsin. A táj a Kárpátokon, az Alacsony- és a Magas-Tátrán át elragadóan szép volt. Menet, jövet Krakkóban szálltunk meg, számomra újdonság volt Kazimierz, Krakkó egykori zsidó negyede, ma - mint általában az egykori zsidónegyedek - a bohémia fészke, amelyben muvészek és diákok töltik meg a kávézókat, de a lényeg az úticél volt, és nem az utazás.
Rajk, az utastárs, pedig csak anynyiban, amennyiben ő volt a kalauzom, o volt a Reiseführer és a tájékoztató. Ő volt otthon a magyar zsidók hamuja mellett, mert o odament, tanulmányozta a történetet, beszélt a helybeli muzeológusokkal, és elkészítette a kiállítást. Más csak ábrándozik arról, hogy jó volna, ha lenne ilyen, o odamegy és megcsinálja.
És közben felfedez nyomokat, amelyekre mások addig nem is igazán figyeltek fel. Téglába karcolt személy- és helységneveket meg dátumokat 1944-ből. Lefényképezte ezeket a szöggel vésett, alig látható és lassan eltünedezo nyomait embereknek, akiknek talán még a cipoje is ott van abban a barakkban, ahol a kiállításon kívül tárolt cipoládákat orzik, hiszen ártatlanul vértanúvá lett felebarátainkról minden maradvány kegyeletes védelmet érdemel.
Azok az emberek, akiket a német hatóságok az emberi személy minden attribútumától meg akartak fosztani, legalább a nevük kezdobetujét hátra akarták hagyni. Valami jelet arról, hogy ok is léteztek, és olyanok voltak, mint az emberek, ha most már nem is látszanak annak, mert ok már csak legyengült, csíkos öltözetu bábok, mozgó darabok, bármikor kivégezheto, alsóbbrendu lények, akiknek az életével nem kell elszámolni, fogyóanyag, de végezni kell velük mihamarabb, hozzák is szépen a szerelvények az utánpótlást, 1944 nyarán éppen a magyar zsidókat, közöttük az én iskolatársaimat. Az Auschwitz-Birkenauban megölteknek több mint egyharmada magyar zsidó volt.
Rajk Laci azt kérte, hogy írjak ezekhez a betukarcokhoz szöveget, hogy kép és írás együtt legyen egy könyvben. Ráálltam, és azt kértem, hogy vigyen el oda, szeretném ezeket az aláírásokat a maguk eredeti környezetében látni, abban, ami maradt, ami így a maga véletlenszeruségében is elfogódottan orzött emlékanyag, múzeumi tárgy, szemléletes üzenet az emberi határövezetérol.
2. Precíz munka
Hova tudnak eljutni többé-kevésbé közönséges emberek, akiknek vezéreszméje az engedelmesség és a végrehajtás - kérdéstol és kételytol mentes - parancsa? A szolgálatnak mi más lenne az erkölcse, mint az engedelmesség? Ha a vezér azt mondja, hogy ezek eltüntetendok, mert ártalmas férgek, akkor az odaadó féregirtó, a karácsonyozni, bálozni is tudó exterminátor kevés szóval, de a legnagyobb hatékonysággal elvégzi a az irtást, úgy méghozzá, hogy haszna is legyen az egész procedúrának, hogy a háborúban álló nemzetet minden fogoly az utolsó pillanatig erosítse életével és halálával, beleértve gázkamrából kivonszolt halottak szájából kiszaggatott aranyfogakat.
Ehhez olyan lakó- és munkahelyet kell elgondolni és megteremteni, ahol a parancsteljesítésen kívül, a vezér, a felsobbség akaratán kívül semmi sincs - a fogoly számára.
Mi van, ha az odaszállított, elárult polgár felfogja, hogy hova került? Mi van, ha már semmi sincs? Mi van, ha nincs hova fordulni, ha sehonnan nem jön segítség, ha nem idoszeru életet menteni? Mi van, ha ésszeruen megfontolva a dolgot, a legegyszerubb megoldás az lenne, ha a halálra szántak végre meg is halnának már. A vágójószágnak a meghalás a dolga.
De addig? Mert nem megy varázsütésre, az ölés sok és felelosségteljes munkába kerül. Mert például nem engedheto meg, hogy a fogoly magával vigye az enyészetbe a haját. Amíg a voltból nincs lesz, amíg az elpusztítottaknak végre nincsen jövojük, folytatójuk, mennyi technikai leleményt és tüzetes szervezést igényel a szállítás, a szurés, a munkáltatás, és megint a szurés, majd a feldolgozás! Egyszer jártam a marhavágóhídon: "Originál alakban, kérem szépen, a marhának innen, a kerítésen át legföljebb csak a bogése juthat ki", így hivalkodott a fomérnök.
3. Árulók utókora
Rajk László ragaszkodott hozzá, hogy a kiállításnak ez legyen a címe: Az elárult állampolgár. Turjük-e állampolgártársaink elpusztítását? Kiadjuk-e Hitlernek a zsidókat? Könnyebb lesz-e a lelkünk, ha ok már nem lesznek itt? Belefekszel az ágyába? Szájadba veszed a kanalát? Tudod a kabátját viselni, úgy, hogy ne gondolj orá?
Egyszer csak kilép a kemencébol, leporolja a ruháját, csendben közeledik, egyre no, nagyobb nálad, és a szájadba töm valamit, a sárral összekeveredett emberhamut, amelybol még kis csontdarabkák állnak ki. Mit szólnál, ha ez a rémalak a torkodba tömné a krematóriumból kikotort hamut, amelyet a mocsaras gödrökbe szórtak, ahol a talajvíz egybemosta a sárral.
Ez az örök kérdés: mire vagy képes a másikkal szemben? Mit bírsz megtenni érte vagy ellene? Ölelni-ölni egyaránt? Megteszed, amit muszáj vagy csak kézenfekvo és kényelmes? Vagy inkább egy belso parancsnak kellene engedelmeskedni? Mit súg az angyal, és mit súg a démon, és mit súgnak a különbözo angyalok és démonok némelykor gyors váltakozásban és szerepcserében?
Itt van veled szemben, és a kezedben van a kihívás: egy vagy ezer vagy millió másik ember. Te döntheted el, hogy milyen sorsra jussanak? Mi legyen velük? Ha ellenség, öljük meg. De ha megöljük oket, nem lehet csak úgy feliben-harmadában. Ha a gyereket életben hagyod, bosszút áll majd az anyjáért, apjáért. Akkor a gyereket se! Azt a legkevésbé! Ráadásul haszna sincsen.
Eltitkolod a tett nyomait? Miért? Mert úgy tudod, hogy bunt követtél el? Mielott még téged is megölnek, minél többet magaddal rántasz? Tudod-e egyáltalán, hogy kit akarsz megölni?
4. A halálgyárnak is kell a giccs
Mi történhet egy emberrel? Mi a szokványos provokáció? Mások többé-kevésbé kicsinyes rosszasága? Véletlen balesetek? Ártatlanul belekeveredik valami kalamajkába? Mert nem tetszik a pofája? Mert megnézett egy not? Mert megnézett egy férfit? Mert kiderül, hogy zsidó? Mert sötét a bore, a haja, a szeme? Mi baja volt a keresztényeknek a Biblia népével? Mi baja volt a könyvnyomtató németeknek az írás népével? Féltek tole? De ha lenézték, miért féltek tole? Ha nem nézték le, miért nem keresték a barátságát? Egy sok ezer éves kérdésnek mindmáig nincsen megoldása.
Nem érdekel Himmler és Eichmann lelke. Roppant közönséges lelkek, nem talányosak. A zsidók tekintete érdekel, amikor ide, Birkenauba megérkeztek. Amikor megértették, hogy ez a vége. Hogy itt minden azért van, ha egy pálcaintéssel kegyelemben részesülnek, hogy nekik rossz legyen. Szorgalmas, hozzáérto mesterek dolgoztak ezen, összeadták a tudásukat. A munkaerények - intelligencia, szervezés, átlátás, gazdaságos tervezés - mind azt szolgálták, hogy az én osztálytársaimat gyorsan megölhessék. Az elgázosítás hangzavarát olykor lefödte a zenekar. Mindig akad néhány muvész, aki a gyár munkáját esztétikai élményekkel kíséri. A halálgyárba is kell a klasszikus zene és a giccs a borzalom díszítésére.
5. Nincs idejük elfelejteni
Az auschwitzi fotábor megvalósítóit áthatotta a fegyelmezett, hazafias, kötelességtudó gonoszság, amihez hozzátartozott a színház, a zenekar és a nevelo célzatú kapufelirat, amely szerint a munka szabaddá tesz. Az én osztálytársaim azonban mindebben nem részesültek, oket a vonat egyenesen a rámpára vitte, Birkenauba, a válogató szurés helyére, aznap este már nem éltek. Nekik nem játszott a noi zenekar, amelynek tagjai alighanem többféle szolgálat ellátására kényszerültek. Ők nem ordíthattak a tábori orök kórháza mellett. Az elso, kezdetlegesebb gázkamra és hamvasztókemence az anyatáborban a legfobb irodaépületek mellé, a parancsnokság villáitól a kelleténél csekélyebb távolságban épült, lángolt és buzölgött, és nem volt kelloen hangszigetelve. Az elgázosítottak túl hangosan ordítottak, a zsidók még megsemmisülni sem tudnak szép csendesen, zavarták a bordély és az SS-kórház nyugalmát. A parancsnokság irodáiban sem akarták a fuldoklók hangját hallani, ezért ez az elso berendezés 1944-ben már nem muködött.
A használatban lévo, modernebb és nagyobb teljesítményu hamvasztókemence - kéménye fölött a lángkoronával - három kilométerrel odébb, Birkenauban volt látható. Ott semmi felirat, a vonat átmegy a kapun, háromezer emberrel, kettéágazó sínek fogják körül a rámpát, ahonnan a különbözo csoportok válogatás után különbözo irányokba mennek el. Az öregek, a gyerekek, a gyengék és a betegek hátra a gázkamrába. Két-két szerelvény fér el egymás mögött.
Deszkából összetákolt ortorony ágaskodik a látvány fölött, róla szemmel tartható az egész mocsaras síkság, jobbra-balra a végtelen barakksor veszi körül a rámpát. Balra még állnak a fabarakkok, jobbra már csak kevesen, mutatóba, és nem maradt belolük semmi más, mint a füstjárat és a kémény. A távolba veszo, hosszú kéménysort egy hibátlan egyenes köti össze. Szabályos négyzetes rend.
A tábor beláthatatlan mocsárban végzodik. Aki a vízelvezeto árkot ássa, annak derékig vízben kell állnia, amibe télen nem nehéz belehalni. Itt már csak a puritán gyilkolás szelleme uralkodik. Egyik oldalon lángol és füstöl a kémény, a másikon tódul be a friss emberanyag. Vállfán kell leadni a ruhájukat fertotlenítésre, lelkére kötik a zuhanyba készüloknek, hogy jegyezzék meg a vállfájuk számát. Nincs idejük elfelejteni.
6. Térbeosztás
Kétméter széles ágyon nyolc életben hagyott, ötvenévesnél fiatalabb, tizennégy évesnél idosebb ember, ha nem különösebben csenevész. Egy emberre huszonöt centi fekhely jutott. Semmi szalmazsák, semmi szalma, talán egy pokróc, az ágy a láb felé lejt, a teto alatt rések vannak, oldalról besüvít a szél, negyvennégy-negyvenöt tele különösen hideg volt.
A tábor kisebb négyzetes egységekre van felosztva, ha az egyikben lázadás törne ki és magával ragadná a foglyok zömét, ne terjedhessen át a szomszédos négyzetekre, és ne tudjanak az egyikbol a másikba átseregleni.
Ebben a rengeteg szögesdrótban mindenütt villanyáram volt? Hoszszú a vezeték, vastag a drót, nagy az ellenállás, roppant költséges lett volna állandóan áram alatt tartani a kerítést. Megérte?
A szövetségeseknek megvolt a két tábor légi fényképe, de a gázkamra túlságosan közel volt a barakkokhoz, a síneket pedig kár bombázni, mert nyomban helyreállíthatók.
A térbeosztás jól volt kiszámítva, hogy könnyu legyen a barakkok közé loni. Néhány lengyelnek sikerült megszöknie, zsidóknak nem, mert nem volt kapcsolatuk a szomszédos civilekkel.
A környezo lakosságnak kellett, hogy legyen valami kapcsolata a táborral, a város, Oswiecim dolgozott rá, és ma is részben belole él, a turistaforgalomból, tucatjával hozzák a turistabuszok a felkészített érdeklodoket, köztük az eltökélt japánokat.
7. Végjáték
Novemberben Himmler leállította az elgázosítást, titkos tárgyalásokat folytatott Svájcban, tudhatta, hogy tudják, de a többi kivégzési mód változatlanul muködött.
A foglyokat januárban elvitték, indultak nyugat felé a halálmenetek és a vonatok, a legyengülteket, a betegeket hátrahagyták azzal, hogy az SS-parancsnok végeztesse ki oket, mintegy hétezer embert. Az ezredes talán arra gondolt, hogy a temetés túlságosan körülményes lenne, a krematórium már föl volt robbantva. Életben hagyta oket és elmenekült. Ott maradtak a foglyok jártányi ero nélkül, az elorenyomuló szovjet sereg orvosai és ápolói próbálták életben tartani oket, sokan meghaltak.
Táborszemlénk után délután négykor Auschwitz városában ebédeltünk egy pizzériában, majd egy cukrászdában kávéztunk. Itt voltunk a mi meghitt Monarchiánkban, habár a Kárpátok túloldalán. A hajdani beszállítók unokái bicikliznek, szekereznek az országúton, vonulnak már az izraeli fiatalok is csapatkötelékben nemzeti zászlóval, és fel-alá sétálnak a táborban a magányos szemlélodok, gondolkoznak a látottakon.
8. Átváltozás
A fürdobarakkon például, ahol két-három perc alatt kell a betonlap kerek lyukán át ürülni, majd a tus alatt tisztálkodni, mikor odahajtják a barakk népét, négyszáz helyett olykor ezer embert. Az ürüléket komposztálják, semmi sem mehet veszendobe. Ez az ésszeruség nem hebehurgya és forradalmi, hanem józan, köznapi, praktikus. A fabarakk lóistállószabványok szerint készült istálló falelemekbol, a foglyok építették maguknak. Ők maguk dolgozzák föl egymást, fogolyból lesz a felügyelo kápó is, fogoly a "kanadás" is, aki a rablott és elraktározott javakat gondozza-kezeli.
Egy év alatt a foglyok felismerhetetlenné változtak át. Nézem Schwarz Margit csinos, teltkarcsú fiatalasszony fényképét az otthoni strandon a férjével és a fiaival. Ezeket elnyelte a gáz és a tuz, o még élt itt, az auschwitzi táborban, mikor az oroszok jöttek, és lefényképezték. A combja csak annyi, amennyi a csont, öregasszonyroncs, egy orosz ápolóno tartja állva, a család engedélyezte, hogy ez a fénykép része legyen a kiállításnak.
Mi minden történhet a testtel! Mit érez a láb, ha már ötödik órája áll a számlálótéren, szemben a sínnel, amelyre a fegyelmezetleneket szokták felakasztani. Egy ember belekarcolja a nevét a téglafalba. Vagy a kéménybe a barakk padlásán. A barakk kapujától jobbra-balra egy-egy fülke, a kápóké, saját priccs, asztal és edény. Ezért már érdemesnek látszott ütni-vágni a többieket. Ha nem üt, akkor ot ütik, és mehet a többiek közé. Kedvezményes beosztásra mindig vannak jelentkezok.
Tökéletes geometria, Rajk László szerint télen, hó alatt a tábor nagyon szép, merednek a kémények, végtelen nyugalom, sehol az egyenes meg nem törik, nincs semmi, ami ne lenne tervezve, szabályozva. Az egésznek a lelke a munkást, a kisembert is áthatotta. Milyen ez a lélek?
A táborlélek alól nincs kivétel. A tábort a rabok építették, ok csapolták le a mocsarat, sokan életüket adták a táborért. A vizesgödörben elestek és úgy maradtak.
Fokozatok voltak, az anyatáborban a mosdó majolika volt, és vécékagylókon, nem lyuksoros betonlapon lehetett sorban ülni. Az auschwitzi barakkok, elso világháború elotti laktanyaépületek Birkenauhoz képest szállodák. Ide hozták vissza, a szalmazsákos ágyra a cirkuszi törpét fényképezésre, hogy lám, milyen gnómok a zsidók, vagy a fogorvost, akire szükség van, mert az SS-katonáknak is szokott fájni a foguk. Lehet, hogy a karcokban a törpe és a fogorvos hagyta maga mögött a nevét?
9. Az édes otthon
Fennmaradt egy filmtekercs, híradósok forgatták, négyes sorokban, felemelt kézzel sárgacsillagosok mennek Budapesten, a Rákóczi úton és a Wesselényi utcában, oldalt civil ruhás orök és csendorök tízsoronként, nem úgy látszik, mintha ki lehetne lépni az oszlopból.
Arról beszélgetünk, hogy akiket nem vittek el, a Budapesten maradók Horthynak köszönhetnék az életüket? Annak, hogy 1944 nyarán végre a sarkára állt volna? Esetleg azért, mert Amerikából üzenetet kapott, hogy ha nem állítja le a deportálást, akkor nemsokára háborús bunösként perbe fogják? Aligha hiheto. Miért nem tette addig? Valószínubb, hogy a vagonok katonai szállítmányokhoz kellettek. A hadsereg érdeke kis idore elobbvaló lett, mint a zsidóirtás.
Höss volt a legkomiszabb. Leváltották, hogy a munkaero ne menjen túl korán tönkre, de mikor Eichmann a belso körökben megerosödött, akkor megint Höss lett a táborparancsnok, és robbanásveszélyessé izzottak a hamvasztókemencék, olyannyira, hogy az egyiknek a kéménye be is omlott. A parancsnokot itt akasztották fel, ahol o maga akasztatott. A tábor sarkára épített, egyemeletes parancsnoki villában Höss gyengéd apa volt, és a gyerekeiben családi bensoségtol fényes karácsonyi emlékek maradtak 1944-ből.