„A regény nem a kertben, nem a téren, nem a szállodában történik, hanem itt a papíron. A regényírás arra jó, hogy az egész életemmel dolgozhassam. A regény teljes forma, az egész tudat belefér. Amit epikumnak nevezünk, az csak az egyik metszete. Az én határainak a kifeszítése érdekel. A diskurzus nem annyira lineáris, mint inkább oszcillatív. A cselekmény: a mondatok és a bekezdések egymásutánja. A végeredmény: regényváros. Nyitott rendszer, eltart életem végéig. Egymásba kapcsolódnak a figurák és az életkörök, hőseink egyik mondatról a másikra negyven évet öregedhetnek, aztán visszafiatalodnak a lengőhintára megint.”

Kerti mulatság