„Az 1944-45-ös télen láttam hullát eleget. El tudtam képzelni, hogy én is egy leszek közülük, és ez rossz érzés volt, de az erről való képzelődést elfedték a gyakorlati teendők, veszélyben az ember praktikus. Igazából csak pillanatokra szembesül a halál esélyével, például amikor a homlokára tartanak egy pisztolyt. Akkor érzi, hogy igen, ez lehetséges. Mivelhogy az ember attól a pillanattól fogva felnőtt, amikor szembenéz saját halálával, tizenegy éves korom óta felnőtt vagyok. Van, akivel ez még korábban megtörténik, van, akivel későbben, és olyan is van, akivel sohasem.”

Elutazás és hazatérés